"Tisztaságra és tudatlanságra van szükségünk a tanulás és mindennapjaink során."

A taichi fogalma a kínai történelem kezdetéig, a mítikus uralkodók datálatlan koráig nyúlik vissza. Közülük Fu Hszi teremtette meg a taichi szimbólumot, és a nyolc trigramm ábráját, amelyek a Ji King, a Változások könyvének alapjául szolgálnak. A taichi valójában abban a kívánságban gyökerezik, hogy bárki megismerhesse saját magát és kiigazodjon környezetén.
A filozófia lényege a világ értelmét kutató kérdésfeltevésben rejlik. A belső kényszer folytán az ember különböző elméleteket és fogalmakat gyártott, hogy magyarázatot adjon a világ jelenségeire. A kínai taichi felfogása nem sokban különbözik a görögök és a rómaiak számos gondolatától. Például Herakleitoszétól, miszerint sosem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, hiszen az sosem szűnik meg folyni és változni. Ez az elgondolás teljes mértékben igazodik a taichi elveihez.

A taichi a konfucianizmussal rokonságot mutató, illetve azt kiegészítő taoizmus alapja.

A taoizmus a szélsőségek egyensúlyba hozását volt hivatott szolgálni, és Lao Ce tanításaival példázható. Lao Ce valószínűleg kitalált név, jelentése „ Öreg Ember”. A legenda szerint édesanyja nyolcvanegy évig hordta méhében, így már eleve bölcsen született. A számtalan történet egyben megegyezik, hogy Lao Ce a természet nyelvén értő bölcs volt. Ő és tanítványai dolgozták ki és tisztázták le a tao fogalmát.

A Tao Te Kinget minden valószínűség szerint ő egyedül, vagy tanítványaival közösen vetette papírra. A mű éveken keresztül finomodva a kínai filozófia szentirat kánonjának alapkönyvévé vált. A Tao Te King tanulmányozása során a tajcsi megmutathatja önmagát. A szöveg paradoxonokat, az ismeretlent és a természetet megéneklő rövid versekből áll. Oly ellentmondásos és oly nehezen lefordítható, hogy manapság mindenki magyarázatok kíséretében forgatja.
A Tao Te Kinget többféleképpen értelmezheted, jelentése sohasem zárul le számodra. Mindig a pillanatnyi megértés függvényében vonatkoztathatod magadra és környezeted eseményeire. A létezés és nem létezés, a cselekvés és nem cselekvés (vu wei) vagy más szóval nem beavatkozás paradoxonjairól beszél. Néha azonban a kiegészítő magyarázatok szétbombázzák az igazi taoista egyszerűséget.

A taoisták egyszerű, de bölcs emberek voltak, akik megtalálva az utat az egyszerűség felé, látszólag nem firtatták az élet bonyolult fogalmait.
A Tao sok alapfogalma a taichiban is megjelenik. Egyike a „pu” szó ami a kurtítás és változtatás, a megformálás és csiszolás nélküli anyagot jelenti. Gyakran fordítjuk „faragatlan fá”-nak. A nyersanyag, mielőtt megváltoztatva művészi formát adunk neki, a lényegről tanúskodik. Tanulj a farönktől, mielőtt faragni kezded. A pu kezelt, vagy felcicomázás előtti, valódi lényednek alapvető lényege. Tárd fel önnön alapvető lényedet, mielőtt mindennel telezsúfolod. ne hagyd, hogy a külvilág vakítása miatt legbelül elveszítsd a faragatlan fát. Ezt csináljuk a taichiban is. Minden egyes alkalommal meg kell találnunk a faragatlan fát magunkban, azt az alapvető értelmet, ami az emberi test, a közös létezés értelme.

A taichi, mint mozgásformában felismered az egyszerűségét. Egyike a legfinomabb, legjobban kikristályosodottabb mozgásformáknak. Minden mozdulatában benne van minden. Éveket és éveket vesz igénybe a taichi felfedezése. Nem kaparinthatod meg az életet azonnal. Az életet meg kell élni. Bár merenghetsz azon, hogy egy jó tanárra lelve, egy kiváló könyvet felfalva azonnal bölccsé válsz, és minden nehézséget magad mögé parancsolsz. Ha sikerülne, mi lenne aztán? Unalom. A mozdulatok fizikai értelmezése, amit mi taichinak hívunk, segít felismerni életed problémáit, bátorságot ad, hogy szembenézz velük. De az akadályok nem fognak füstté válni.

A taichi, mint tanulási mód, segít visszanyerni elvesztett egyensúlyunkat. Segítségével a mindennapi konfliktusokból és zűrzavarból vissza tudsz találni önmagadhoz. A taichi nem keleti bölcsesség, nem egzotikum. Saját értelmedből, saját tested és szellemed eggyé kovácsolásából fakadó bölcsesség.
A taichiban nem állítjuk testünket egy cél szolgálatába. Ha ezt tennénk, a test valami külsőleges dolognak rendelődne alá. A testünk felkészített és torz formája arról tanúskodna, hogy egy különleges cél érdekében keményen megmunkálták. Azt a  képet tükrözné, amivé gondolnánk, hogy válni akarunk.

Talán mindannyiunkban megvan az igény és az a vágy, hogy a legjobb mestert, a legjobb tanítót kapja. Ám ténylegesen nem mesteredtől tanulsz, hiszen a gyakorlás során saját tested okít. Helyesen tanulva, a taichi saját gyermekeddé válik, és „saját taichidat” alakítod ki. Években lehet mérni az ide vezető gyakorlást. Nem tételezhetsz állandó célt. Az igazi rendszerrel együtt élve, az napról napra életmódoddá válik.

A világ folyamatosan változik, ha a pillanatba akarsz kapaszkodni, elvesztél. De követve a változó pillanatot, felismered a mozgás állandóságát. Átadva magad a történéseknek, stabilitásodat magaddal viszed a mozgó énbe. Egyszerre tapasztalod a mozgást és a mozdulatlanságot. E gondolat alkalmazása a mindennapokban helyesebb létszemlélethez vezet.

A taichi-filozófia „nem ismeréssel”, könnyed hozzáállással kezdődik. Akár úgy, hogy üldögélve, erőlködés és jegyzetkészítés nélkül próbálsz figyelni. Ráérezve a kényelmes „nem ismerésre”, gyorsan, fesztelenül jutsz az ismeretlen közelébe.

Legtöbben állandóan rohanunk. Erőszakosan kutatjuk a választ, ritkán van türelmünk kivárni, amíg az megérkezik. Abban a pillanatban, amikor magadévá teszed e tételt, hopp, az élet feltárult. Furcsa, hogy amíg az élet értelmének megismerésére törekszünk, átlépünk felette. Törekedve megszülethetsz, vehetsz egy lélegzetet, és hangos sikolyt hallatva meghalhatsz. Hű, de hatékony. De megérte?  

 Forrás: Chungliang Al Huang: Öleld át a tigrist és vidd vissza  a hegyekbe