Egy férfi, egy nagy ember, egy szabadságharcos utazott a hegyekben. Egy karavánszerájban szállt meg éjszakára. Meglepetten látta, hogy a karavánszerájban élt egy aranyketrecbe zárt gyönyörű papagáj, aki folyamatosan azt ismételgette: "Szabadság! Szabadság!".

 És olyan hely volt ez, hogy amikor a papagáj elismételte a "szabadság" szót, az tovább visszhangzott a hegyekben, völgyekben. Azt gondolta a férfi: " Sok papagájt láttam már, és mindig azt éreztem, hogy szeretnének kiszabadulni a ketrecükből... de sosem láttam még olyan papagájt, aki az egész napot, reggeltől estig, amíg aludni nem megy, azzal tölti, hogy szabadságért kiált. " Támadt egy ötlete. Felkelt az éjszaka közepén, és kinyitotta a ketrec ajtaját. A tulajdonos mélyen aludt, ő pedig azt suttogta a madárnak: - Na most mehetsz!

De meglepetten látta, hogy a papagáj erősen kapaszkodik a ketrec rácsaiba. Újra és újra megkérdezte tőle.:

- Megfeledkeztél a szabadságról? Egyszerűen repülj ki. Az ajtó nyitva áll, a gazdád mélyen alszik,; senki sem fogja megtudni.Egyszerűen repülj fel az égbe.; az egész ég a tied.

A papagáj azonban olyan mélyen, olyan erősen kapaszkodott, hogy a férfi értetlenül kérdezte:

- Mi a baj? Megőrültél?

Megpróbálta kézzel kihúzni a madarat, de az csipkedni kezdte, és közben azt kiabálta:

Szabadság! Szabadság!

A völgy az éjszakában újra és újra visszhangozta a kiáltást. A férfi is megmakacsolta magát, hiszen szabadságharcos volt. Kirántotta  a papagájt, feldobta az égbe; és nagyon elégedett volt, bár sajgott a keze. A papagáj a ketrecben teljes erőből támadt rá, ő azonban teljesen elégedett volt, hogy megszabadított egy lelket. Elment aludni.

Reggel amikor felébredt, hallotta, hogy kiabál a papagáj:

Szabadság! Szabadság!

Azt gondolta talán egy fáról kiabál, vagy egy szikláról. De amikor előjött, a madár a ketrecében ült. Az ajtaja nyitva állt.

Osho: Szabadság